Tisztelt Miniszter Úr!
Kivételesen egyet tudok érteni Önnel abban, hogy Magyarország egy abúzált ország abúzált kultúrával, és a magyar nemzet egy sokszorosan abúzált közösség. Gyanítom azonban, hogy ugyanazokat a szavakat használjuk, mégis egészen másra gondolunk.
Nemzetünket évszázadokon keresztül tépték, formálták, használták fel és árulták el keleti és nyugati hatalmak egyaránt. Történelmünk lapjai tele vannak olyan sebekkel, amelyek nemzedékeken át öröklődtek tovább. A legmélyebb seb kétségkívül Trianon volt. Nem egyszerűen határokat húztak át a térképen. Családokat szakítottak szét, közösségeket vágtak ketté, embereket fosztottak meg identitásuktól és szülőföldjüktől. Egy ezeréves nemzet testéből téptek ki darabokat, és azt várták, hogy mindezt szó nélkül elfogadja.
De említhetném 1956-ot is, amikor a szabadságért küzdő magyarokat a világ bátorította, majd magukra hagyta. Amikor a remény mögül eltűnt a segítség, és a magyar nép ismét egyedül maradt.
A mai kor abúzálása már nem tankokkal érkezik. Nem határok átrajzolásával történik. Sokkal kifinomultabb formában jelenik meg. Brüsszel bürokratái, az Európai Unió egyre távolabb kerülő vezetői ugyanazt a célt követik, amelyet a történelem során oly sokan próbáltak megvalósítani: a nemzeti identitások feloldását, a gyökerek elvágását, a hagyományok relativizálását és a szuverén nemzetállamok erejének megtörését. Tájékoztatom, több mint ezer éve próbálkoznak ezzel. Nem sikerült a tatároknak, nem sikerült a törököknek, nem sikerült a Habsburgoknak, nem sikerült a kommunistáknak, és nem fog sikerülni most sem, Önöknek sem. Ami azonban különösen fájó, hogy ebben ma magyar emberek is szerepet vállalnak. Nem egyszerű szemlélőként, hanem lelkes kiszolgálóként. Olykor úgy tűnik, fontosabb számukra a külső elismerés, mint saját nemzetük érdekeinek képviselete. Ön református lelkészként bizonyára jól tudja: egyetlen Megváltó létezik. Nem politikus, nem pártelnök, nem mozgalomvezető. Egyetlen ember sem helyezheti magát egy nemzet vagy egy közösség fölé. Ön nem Magyar Péterre, nem a Tisza Pártra, hanem Magyarországra, a magyar emberek szolgálatára vállalt közéleti felelősséget. Éppen ezért arra kérem, hogy minden döntésénél és minden megszólalásánál ezt tartsa szem előtt. Pártok jönnek és mennek. Politikusok emelkednek fel és tűnnek el. De a Magyar Nemzet megmarad. Ahogy megmaradt az elmúlt ezer év minden viharában is.
Ha nem tudod, honnan indultál, hol vannak a gyökereid, soha nem fogsz hazatalálni.